Elisabeth – Az már nem én lennék
Ne kívándd, hogy játsszam a nőt, aki jól nevelt. Ne kívándd, hogy tudjam, a módit, s az illemet. E példás, kis udvartöltelék, az már nem én lennék!
Ha repít a trapéz, ha elbír a vékony jég. A szeszély, a veszély, az csodás, az álomszép. De értsd meg, ha nem kockáztatnék, az már nem én lennék!
Ha óvnál a bajtól, épp az lesz a baj, hogy nyűg lesz csak rajtam a lét! Mint sólyom, úgy elszállok más táj felé, ha béklyóz a kényszerűség!
Ha leszól egy csillag, ha elhív, én elmegyek. A világ, a hazám, a felhők, a mesterek. Ha tudást csak könyvekből vennék, az már nem én lennék!
És taszít, ha tolong, sok kegyenc, sok esdeklő, És riaszt, ha les rám, és öröm, ha egy sem jő Kit nem bánt e barbár csőcselék, az már nem én lennék!
És elveszthetsz, hidd el, ha börtönbe zársz. A fészkedből elszállok én. Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higgyem már, az élet, mit élek, enyém!
Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel, ki megért és segít, ha vigasz vagy tréfa kell. De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek, mert így vagyok csak én!
Csak én!

Grease - Hopelessly devoted to you
Guess mine is not the first heart broken, my eyes are not the first to cry I'm not the first to know, there's just no gettin' over you Hello, I'm just a fool who's willing
to sit around and wait for you But baby can't you see, there's nothin' else for me to do
I'm hopelessly devoted to you But now there's nowhere to hide, since you pushed my love aside I'm not in my head, Hopelessly devoted to you, Hopelessly devoted to you, Hopelessly devoted to you. My head is saying "fool, forget him", my heart is saying "don't let go" Hold on to the end, that's what I intend to do I'm hopelessly devoted to you. But now there's nowhere to hide, since you pushed my love aside I'm not in my head, Hopelessly devoted to you, Hopelessly devoted to you, Hopelessly devoted to you.
Mozart! – Csillagok aranya
Szeretnék önnek elmesélni egy történetet:
Egy ifjú herceg hajdan az öreg királlyal élt. egy ősi vár lett otthonuk egy bűvös kertben. De mert a vén király csalódott a világban, magas falak közt bújt, és a sok kapu zárva volt. És szólt: fiam nincs a földön pazarabb hely, de a herceg tudta mégis, hogy menni kell.
Fénylő éjből színarany égből csillagok szórják a csillagport, hogy megtaláld. Harc az élet, győz aki téved, de bátran járja az útvesztőt, míg kincsre váltja ő csillagporát. Ha innen elmész, elbuksz! Inti őt a király. Akárcsak én, hát maradj itt e bűvös kertben! Itt nyugton, bizton élsz, neked szolgál itt minden! Neked magas a fal, és a tölgykapu téged véd! Így győzködte őt az öreg érvekkel,
de a herceg tudta mégis, hogy menni kell, mert:
Távol innen színarany minden. Hív a világ, sodor olthatatlan szenvedély. Harc az élet, élvezd és érezd, és kinccsé válik a csillagpor, ha nem riaszt el téged száz veszély! Az szeret, aki az utadba nem áll, Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj, Az szeret, aki majd elenged téged, Az szeret, aki könnyezve ért meg.
Távol innen színarany minden. Csillagok hívnak, és messze űz a szenvedély. Harc az élet, győz, aki téved, de bátran járja az útvesztőt. Nosza, indulj csak el, hiszen rajtad a jel, s így nem riaszt téged el száz veszély! Nem riaszt száz veszély!
|